Gréti Wellness és Gyógypanzió

Kellemes családias hangulatú panzió Leányfalun.
Telefon: +36-26 - 380-862

Ismerkedés egy új felfogással

2011.03.24

MI A HOMEOPÁTIA ?

Aligha van emberi létünkkel kapcsolatban  olyan terület, ahol a lélek szerepe ne lenne meghatározó. Éppen ezért és mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy a most tárgyalt téma hátterében milyen lélek-fogalom áll. A lélek, vagy más kifejezéssel a tudat, az az instancia, amely a test anyagi elemeit – az agy közbejöttével – egységbe rendezi és irányítja. Tehát ha lélekről vagy tudatról beszélünk, akkor ez alatt olyan instanciát értünk, amely nem az anyagból származik, és nem függ attól. Az iménti állítást a  materialista felfogás elveti. Természetesen nem célom , hogy bármely más, a sajátomtól eltérő világnézetet minősítsek. Csupán azt kívánom rögzíteni, hogy a materialisták számára előadásom okfejtése logikailag követhetetlen,  ebből  adódóan,  a most előtárt előadás nem a másként gondolkodók meggyőzésére született.                          

 Az orvostudomány köztudottan materialista. Így az orvostudomány  nem ismeri el az emberi lelket, mint a testtől független, önálló minőséget.( A testtől független, ám áthatja azt) Amennyiben az orvostudomány a lélek fogalmát alkalmazza, úgy az intakt idegrendszer és az agy működésére gondol. Bizonyított , hogy  az anyagi testnek információra (amely nem anyagi természetű) van szüksége ahhoz, hogy működésbe lépjen és ezt az információt az agy és a központi idegrendszer szolgáltatja. Szükségképpen következik a kérdés: az agy kitől kapja az információt, hogy munkához lásson?  Ezt a kérdést a tudomány eliminálja. A pszichiátria lelki tényezőket emleget , mint  szorongásokat, konfliktusokat, komplexusokat , azonban ezek a lélek kihatásainak gyűjtő fogalmai, tehát nem azonosak magával a lélekkel, mint kiinduló ponttal.  A homeopátia, ellentétben az orvostudománnyal, azonban másképpen értelmezi a lélek fogalmát. Továbbá tisztában van azzal a megfeleléssel, hogy mindazok a princípiumok, amelyek nem anyagi formában megtalálhatóak a lélekben, azok ugyancsak fellelhetőek anyagba zárt módon az univerzumban. Tehát itt is alkalmazható a hermészi zseniális formula: amint fenn, úgy lenn. Ennek az alapvető igazságnak a felismerése és követése okán válik el  a homeopata felfogás a tudományos gondolkodástól. Mi az egyetemes, örök törvényeket kutatjuk és azokat vetítjük rá, sok esetben szimbólumok alkalmazásával,  a valóság jelenségeire.                                             

Mielőtt tovább lépnénk, érdemes meghatározni , hogy előadásommal összefüggésben mit értsünk a princípiumok alatt. A princípiumok a valóság építőkövei, vagyis azok az elemek amelyekből az általunk érzékelhető valóság összeáll. Ezeket Platón ideáknak, Jung archetípusoknak nevezte. A princípiumok a valóság valamennyi szintjén végig vonulnak, minden szinten fellelhetők reprezentánsaik,  mindig más-más alakot öltve. Például princípium a szorzás . A szorzás örök és változatlan, azonban annak függvényében, hogy a művelet milyen számokat tartalmaz a végeredmény minden esetben változik, vagyis a lényeg rendre újabb és újabb megjelenési formát ölt. Princípiumok az erények,képességek, hajlamok, adottságok és így tovább.  A legnagyobb princípium a szeretet, amely minden princípiumot magába foglal. Aligha lehetne a szeretetet jobban bemutatni, mint ahogy ezt Szent Pál teszi a Korinthusiaknak írt 1. levelében. Mindössze néhány részletet idézek: „ Szólhatok az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom…” Majd később: „…hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” A levél végén kiemeli a legfontosabb erényeket: „…a hit, a remény és a szeretet, de közülük a legnagyobb a szeretet „ Egyre közelebb kerülve az előadás központi témájához,  meg kell határozni, hogy a homeopátia számára mit jelent a betegség fogalma? E meghatározáshoz azonban feltétlenül foglalkoznunk kell a polaritás kérdésével. A polaritás kérdése roppant jelentőségű. Tudatunk poláris, így mi, az egységet mindig csak két aspektusban látjuk, amelyek ellentétesnek tűnnek számunkra, azonban az egység pontosan ezekből az ellentétekből áll. Az egyik pólus feltételezi a másikat, az egyik pólus a másik létéből él. Ha megszűntetem az egyiket, eltűnik a másik is.  Az egészség és a betegség polaritások. Egészség csak betegségből fejlődhet ki, tehát az egészség a betegség létéből él. Ebből az következik, a betegség az emberi élet része. A betegség nem szüntethető meg, hiszen a betegség az általunk érzékelt valóság egyik pólusa. Ezért illúzió az orvostudomány prevenciós törekvése. Ha a betegség megjelenik, át kell engedni magunkon és tanulási folyamatunk részének kell tekinteni. Már a kisgyermekes szülők is tudják, hogy a gyermekbetegségek lefolyása után gyermekük érettebbé válik, bár ennek az eredménynek létrejöttét védőoltásokkal hatásosan meg lehet akadályozni. Tehát mi is a betegség? Részben identifikációnk következménye, amely mögött ugyancsak a polaritás áll. Energikusak vagyunk és elítéljük a lustaságot, kiállunk a jó mellett és ellene vagyunk a rossznak, szelídek vagyunk és ellenezzük az agresszivitást, empatikusak vagyunk és elítéljük az érzéketlenséget, és így tovább. Folyamatosan döntéshozási kényszerben élünk, hiszen amikor az egyik dolgot elfogadjuk, az ellentétére szükségképpen nemet mondunk. Azonban figyelmen kívül hagyjuk, hogy ezek a fogalom párok egységet alkotnak, amit mi szét nem szakíthatunk. Az előbbiekből az következik, hogy a valóság egységek egyik aspektusát elfogadjuk, megéljük, a másik pólust azonban elutasítjuk, ezáltal a tudattalan tartományunkba száműzzük. Tehát a valóság egyik fele tudatunk fényébe kerül, a másik fele árnyékvilágunkba szorul. ( Az „árnyékvilág” kifejezés Jungtól van) ( Amikor a tudat szót használom, azzal továbbra is a lélek kifejezést helyettesítem)  Az elnyomott princípium azonban megnyilvánulásra vágyik, és jobb híján a testbe süllyedve valamilyen tünetet produkál. A betegség tehát azt jelenti a homeopátia szerint, hogy a valóságnak mindig csak egyik felével azonosulunk, a másik felét elutasítjuk és így zavar támad bennünk. Az elnyomott princípiumokat konfliktusokként éljük meg. Ha az iménti állítás igaz, úgy az ember lényéből fakadóan beteg. Az ember betegsége alapvetően azt jelenti, hogy a polaritás világában él. A megoldást, a gyógyulást az jelenti, hogy az elnyomott pólust integráljuk tudatunkba, vagyis a valóság mindkét aspektusát megéljük. Ez a megállapítás nem azt jelenti, hogy például legitimáljuk a rosszat. Legalább is tudomásul kell vennünk, hogy a rossz létezik, a valóság része, létjogosultsága törvényszerűségen alapul, hiszen ha nem így lenne, meg sem jelenhetne. El kell fogadnunk, hogy a valóság mindkét aspektusa jelen van életünkben, ellenkező esetben a valóságot utasítjuk el. Az idő múlásával az ember helyzete egyre súlyosabbá válik, mivel - identifikációján túl- élete során folyamatosan konfliktusokba kerül. A konfliktusos helyzeteket nem tuja elfogadni. Amit viszont nem tud elfogadni, azt nem tudja megélni, és a meg nem élt princípiumot tudatalattijába tolja el, amely szorongást és félelmet idéz elő benne. Ez a betegség. Az ember lelke betegszik meg a különböző  konfliktusokkal terhelt, problémákat hordozó élethelyzetek miatt. Ha nem sikerül a helyzeteket problémásságuktól megfosztani, a lélek békéjét helyreállítani (mindenki saját maga megtehetné) a betegség, vagyis az elnyomott princípium manifesztálódik, és a testben tünetként jelenik meg. A tünetek azonban őszinték és segítségünkre vannak. Ezen a ponton, a tünetek megjelenésekor  lép be a folyamatba az orvostudomány, figyelmen kívül hagyva az előzményeket, és a tüneteket „betegségeknek” nevezi, holott az ember beteg.  Ezért a betegség szót többes számban alkalmazni éppen olyan értelmetlen, mintha egészség helyett egészségeket emlegetnénk. A tünetek jótékonyak, adományok az ember számára, hiszen a tünetek értelmezései esélyt jelentenek a gyógyulásra.  Aki megérti a tünetek üzenetét, az információt felhasználhatja gyógyulása érdekében. Minden jelenség mögött forma és tartalom áll, amelyek egységet alkotnak. A tünet (forma) értelmezése során megmutatkozó tartalom és annak átvezetése a lelki síkra, a gyógyulást jelenti. A gyógyulás úgy is megfogalmazható, hogy ismét megtaláltam belső harmóniámat, ismét megtaláltam Krisztus békéjét, amely az öröm fényével tölti be lelkemet. Minden gyógyulás, egyúttal megváltás is. Nos, az orvostudomány ezeket a jótékony tüneteket igyekszik minél hatékonyabb módon felszámolni, azonban törekvése kudarcra van ítélve, hiszen a tünetek kitartó segítőtársai az embernek. A tünetek felszámolása valójában azok elnyomását jelentik, azonban az elfojtott tünet más formában ismét megmutatkozik. Természetesen kellő tisztelettel tekintünk az orvostudomány magas technikai felkészültségére, az egyre tökéletesedő, az emberi test működésével kapcsolatos, funkcionális ismereteire és nem kételkedünk, adott esetben, beavatkozásainak szükségességében. Azonban az orvostudomány tevékenysége megreked a segítségnyújtás szintjén, nem nevezhető gyógyításnak, hiszen a lélekben keletkező betegséget nem lehet a testben felszámolni.

Miután kellően elhatárolódtam az orvostudománytól, rátérek arra, hogy miért nevezhető a homeopátia, gyógyításnak. A homeoterapeutának először rá kell jönnie arra, hogy mi hiányzik az emberből, mint mikrokozmoszból, és a hiányzó princípiumot meg kell lelnie a makrokozmoszban, az univerzumban. A princípiumok az univerzumban, mint állat, növény vagy ásvány válnak egyedivé. Egy gyógynövénynek például a lényege egyediségében rejlik, amelyben az a princípium jelenül meg, amely saját testi szervezetében kifejlődik. Tehát ha meg van az a princípium, amelyre szüksége van az embernek, úgy azt először meg kell szabadítani anyagi kötöttségétől, hogy a beteg számára az információ beadható legyen. Most rátérek a homeopátiás szer készítésének módjára. A gyógyszerek kiinduló anyaga bármi lehet, azonban a homeopátia általában növényből, kőzetből vagy állatból indul ki. Nézzük meg például a korpafüvet ( lycopodium ), ami őstinktúrának nevezhető. Ebből az őstinktúrából csak egy részt vesznek, kilenc rész alkoholt adnak hozzá és a kettőt összerázzák. Ezt az összerázást, amely mindig meghatározott számú ütve-rázó mozdulatból áll, hatványozásnak nevezik. A művelet végére elő áll a Lycopodium első decimális hatványa, a D 1. Ebből a D 1-es hatványból ismét vesznek egy részt és összerázzák 9 rész oldószerrel, megkapják a Lycopodium D 2-t. Ezt a hatványozást ismétlik folyamatosan , amikor is a D 23-as hatványról elmondhatjuk, hogy már egy molekula sincs az oldatban  az ősszubsztanciából. A hatványozás  nem ér véget a D-23 as hatványnál. Minél magasabb a hatvány, annál erőteljesebben tud hatni az információ a nem anyagi téren keresztül. Ha laboratóriumi vizsgálat alá vetik a homeopátiás szert, úgy kiderül, hogy az alkoholon és némi szennyező anyagon kívül semmi sincs a szerben. A homeopátia ellenfelei ezzel leleplezettnek látják a csalást. E győzelem felett örvendezőknek azonban tegyük fel kérdést: vajon mi a laboratóriumi vizsgálat eredménye, ha mondjuk Arany János verses kötetét elemzik egészen az atom struktúráig. A listán szerepel majd a könyv súlya, a papír és a nyomdafesték összetétele stb. azonban egy dolog bizonyosan elvész,a lényeg,az információ,maguk a versek. A felkészült homeoterapeuta azért alkalmaz  szinte kizárólag magas hatványú szereket, mert biztos akar lenni abban, hogy az anyag már nincs jelen a gyógyszerben. A homeopátia nem kis mennyiségű anyaggal, hanem a hatványozás következményeként  kifejezetten anyag nélkül gyógyít. Továbbá nem lehet találó az a gúnyos példálózás sem , amely szerint, ha  az őstinktúrából egy egységnyit bedobunk a tengerbe és a túlparton merítünk a vízből, akkor megkaptuk a D 30- as hatványt. A homeopátiás szer készítésének lényege nem a hígítás, hanem a hatványozás. Tehát ha a hatványozással sikerült  a növény vagy ásvány lelkét, individualitását leoldani az anyagról, azt egy új neutrális hordozóhoz kötik ( ilyen az alkohol vagy a tejcukor golyócska), amely beadható a betegnek.

Végül egy példával illusztrálom, hogy miként történik a gyógyítás a homeopátiával : Szabó úr egy óriás üzem vezérigazgatója. Komoly közéleti szerepet vállal, régiójában nagy tekintélynek örvend, politikai befolyással is rendelkezik.  A szolgálati autó, sofőrrel folyamatosan rendelkezésére áll.  Az üzemben és lakókörzetében nagy tisztelet övezi, mindenki  előre köszönti őt.  Az idő azonban rohan és Szabó úr éveinek száma eléri a nyugdíj korhatárt. Szabó úr várakozásával ellentétben , előzmények nélkül, Őt váratlanul , azonnali hatállyal nyugdíjazzák. Szabó úr szinte összeomlik, hiszen még rendelkezik kellő erővel, aktivitással, motivációval és a kisujjában van az üzem vezetése és jól működő kapcsolat rendszerén keresztül még nagyon sok hasznosat tehetne. Az új helyzet számára érthetetlen és feldolgozhatatlan. Ezek után sorra következnek nyugdíjazásának keserű következményei. Ha be kell mennie valamiért az üzembe, szinte meg sem ismerik, maga kell, hogy vezesse 10 éves autóját, személyes ügyeit intézve mindenhol sorba kell állnia . Bármilyen szituációba kerül új élethelyzete során, rendre szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ő nem több, mint egy hétköznapi ember a többi hétköznapi ember között. Szabó úr bizony megbetegszik. Betegsége különböző tüneteket produkál. A tünet együttesek személyenként változóak, azonban az elégtelen májműködés (a világ igazságtalan), a gyomorpanaszok (ez a helyzet emészthetetlen) és bőrkiütések (elhatárolódom a külvilágtól) megjelenése hasonló esetekben általában jellemző. Szabó úr orvoshoz fordul és a diagnózist követően , tünetei miatt, egy marék gyógyszer szedését írják elő számára. Amennyiben Szabó  problémáival egy homeoterapeutát keres fel, úgy a terapeuta megismerkedik életútjával és egyetlen egy szert ír fel, ez pedig a lycopodium. A lykopodium évezredekkel ezelőtt egy óriás fa volt, majd az idők folyamán folyamatosan csökkent a mérete és mára már a fűfélék között sem számít termetesnek. A lykopodium számára évezredek alatt zajlott le az a folyamat, amelyet Szabó úrnak néhány nap alatt kellett megélnie. A lycopodium túlélte a hihetetlenül nagy változást, hiszen ma is létezik és mint gyógynövény szolgál. Évezredes életútja során megtanulta, hogy mi az alkalmazkodó készség, az önmérséklet, az alázat, a helyes önértékelés amikor is el kell fogadnunk, hogy óriásból törpévé váltunk. Szabó úrból az a princípium hiányzott, amely a korpafűben , egy igen hosszú életút után megjelenült. Ezért kapott Szabó úr lycopodiumot  egyszeri magas hatványban.

Zoller-Kovács Attila